Szívtiprók

1994-95: A kezdet Csoportunkat, négy a kosárlabdáért rajongó lelkes fiatal alapította, akik a már ekkor létező Red Territory aktív tagjainak mondhatták magukat. Társulatunk kezdetben Ultras DSI néven jelent meg, melyet egy kötött, csoport névvel ellátott sál, és egy kisebb transzparens jelzett. Később az éppen akkor futó tv-sorozat hatására vette fel a gárda a Heartbreakers elnevezést, melyet magyarosítottunk, így született meg a ma is használatos név: SZÍVTIPRÓK DEBRECEN. Csoportunk ilyen formában csak a férfi kosárcsapat mérkőzéseit látogatta, a LOKI meccsein továbbra is a Territory zászlója mögött álltunk. Ekkor még nem igazán vettük komolyan a dolgokat, megfelelő boroskóla elfogyasztása után bíztattuk kedvenceinket teljes odaadással. 1995-96: Az első lépések Ez évad elején még mindig maradt a megszokott tendencia, csak a kosármeccseken jelentünk meg a Szívtiprók drapi mögött. A kézis lányok és a labdarugók mérkőzésein még mindig a nagytestvér kötelékében szurkoltunk. Készítettünk néhány egyrudast, mely újításként hatott a debreceni szurkolók életében. Ebben az időszakban látványként csak konfettit, pénztárgépszalagot, gázkürtöt (Gabika) és néhány rudast használtunk. Tavasszal aztán eljött a nagy pillanat a Kispest ellen debütáltunk, az Oláh Gábor utcai szentélyben. Innentől kezdve megjelentünk drapival az összes hazai mérkőzésen. Elkészült egy új fekete-fehér műanyag transzparensünk, melynek színösszeállítása arra utalt, hogy támogatni kívántunk minden jelentősebb debreceni csapatsportot. A lányok EHF-kupa döntőjén tevékenyen részvettünk az első cívisvárosi koreográfiában, mely Magyarországon az úttörők között volt. 1996-97: Beindul a szekér Ebben az idényben vette kezdetét igazán az "ultra nagyüzem". Elkészült egy új lepedőnk, több kisebb-nagyobb zászlónk és rudasunk. A Territoryval közösen egy sál is napvilágot látott. Kezdetben még mindig csak hazai meccseken láthatott minket a nagyérdemű, idegenben a többiekkel túráztunk. Elsőnek Akasztón képviseltük színeinket transzparenssel, majd következett a többi helyszín: Újpest, Hungária krt., stb. Volt három koreográfia kísérletünk (MTK, Újpest, Kispest), melyek kezdeti próbálkozások révén nem sikerültek "itáliai" színvonalra. Az északi oldal lelátóján gyakran színesítettük a szurkolást füstjeinkkel. Leginkább ez az időszak a lehetőségek felismerésével telt, és amit csináltunk az több fiatal érdeklődését keltette fel, így taglétszámunk megnövekedett. A kézis lányokat sem hagytuk magukra, minden hazai mérkőzésen megjelentünk. A hangulat viszont változó volt, a rangadókon teltház, fantasztikus szurkolás, míg a kisebb meccseken kis létszám és ezzel párhuzamosan gyengébb lelátói produkció jellemezte munkánkat. Idegenben Derecskén, Miskolcon és Kisvárdán jelentünk meg, ez utóbbi helyszínen történt meg első komolyabb összetűzésünk, ahol a helyi zöldeket zavartuk be saját kocsmájukba. A kosarasok debreceni találkozóit is rendszeresen látogattuk, ahol mindig remek hangulatot tudtunk teremteni. Megyehatáron túl csak kétszer voltunk, mindkét alkalommal Fehérváron. A megkezdett barátságokat tovább ápoltuk, így több meccsen együtt szurkoltunk a diósgyőriekkel és a kiskunhalasiakkal. A nemzeti válogatott mérkőzéseit is megtekintettük változó létszámmal. 1997-98: Vezető szerepben Ezt az évet már teljesen függetlenül kezdtük a többi debreceni csoporttól. Elkészült saját sálunk, pólónk, pulóverünk, bevezetésre kerültek a tagkártyák és legyártottuk első ajándéktárgyainkat. A lelátón is új színben tűntünk fel, zászlók, egy és kétrudasok valamint 12 új dob jellemezte szurkolásunkat. Az Unscarred időszakos megszűnésével, akarva - akaratlanul is nyakunkba szakadt a tábor irányítása, mely fiatalságunkra nézve igen komoly feladatnak tűnt. Az idény alatt itthon a Fradi, Kispest, Újpest, Vasas, Győr, BVSC ellen, idegenben pedig Miskolcon és az Üllői úton, prezentáltunk látványokat. Rendesen használtunk füstöket is, leginkább a Diósgyőr, Gázszer, Videoton elleni mérkőzéseken tettünk ki magunkkért. Megtalált minket a "baj" is, mivel Kispesten a rossonerrokkal, Békéscsabán a rendőrökkel, míg Újpesten a vendégszektorban tartózkodó hazaiakkal akadt némi problémánk. Ez utóbbi tanulságos volt a csoportunk életében, mert elvesztettük kabalafiguránkat "anyut". Fontos megemlítenünk, hogy megalakult féltucatnyi tagot számláló női szekciónk is Vadmacskák néven. Ők azóta folyamatosan mellettünk vannak, és mindenben segítik munkánkat. Kézilabda mérkőzéseken a létszám kissé megcsappant, de minden hazai találkozón jelen voltunk. Túráinkat Miskolcra, Angyalföldre, kétszer Győrbe és Kisvárdára szerveztük. Ez utóbbi helyszínen ismét akadtak konfliktusok a hazaiakkal mind az utcán, mind a lelátón. A lefújás után begyújtott fehér füstbombánk pedig további örömöt okozott a zöldeknek. Kosármeccseken is ott voltunk igaz ekkor már átadtuk a teret a Force Field ifjú titánjainak. Barátainkkal is tovább tartottuk a kapcsolatot, melyet az egymás elleni meccsek alkalmával egyre szorosabbra fűztünk. Ide tartozik első potya utazásunk a Vidi - Gázszer mérkőzésre, mely az esőzések miatt elmaradt. Válogatottunk hazai meccsein is ott voltunk, illetve eljutottunk Bécsbe is. 1998-99: A dicsőség éve Elég hamar elkezdődött a munka számunkra, mert csapatunk indult az UEFA Intertotó kupában. Ennek köszönhetően elsőnek vizitálhattunk külföldön, a Lengyelországi Chruozowban. Bár csapatunk jól szerepelt, álmunk nem válhatott valóra, nem találkoztunk olasz ellenféllel. Hazai meccseken remek hangulatot teremtettünk, rudasok, kiírások segítségével és a Ruch ellen bemutattuk első egész oldalas koreográfiánkat. Legyártásra került tíz egyforma nemzeti színű nagy rudas és több kis zászló. Szinte minden mérkőzésen alkottunk valami látványosságot. Koreográfia fogadta a játékosokat a Fradi, Győr, Diósgyőr, Nyíregyháza, MTK, elleni bajnokikon, ETO elleni kupameccsen és a Lombard elleni MK döntőn. Az Újpest ellen egy 40x9 méteres nagy zászlót vetettünk be, melyet még felhasználtunk az év során. Kiemelkedőt füstöltünk a Vidi, ZTE, Kispest ellen itthon, és Nyíregyházán valamint Miskolcon. A kupadöntőn elsőnek használtunk tüzeket, melyek a színes füstökkel szép látványt nyújtottak. Ismét értek minket incidensek, Újpesten megint a vendégszektorban vártak ránk a violák, illetve a szabolcsiak ellen itt is, ott is volt ütésváltás. Megszakadt a kapcsolatunk a miskolciakkal, a keleti oldalon történt verekedés miatt. A fehérváriakkal és a halasiakkal továbbra is jó viszonyt ápoltunk, és baráti viszonyt alakítottunk ki a váci szurkolókkal. Meg kell említeni, hogy időközben leégett a szertárunk, aminek következtében nagy anyagi kár ért minket, a befektetett munkát nem is említve. A kézis lányok hazai meccsein is megjelentünk, sőt a nemzetközi kupameccseken koreográfiákat is készítetünk. Elkísértük őket idegenbe is, a helyszínek: Győr, Vác, Miskolc, Dunaújváros. A kosárlabda találkozókon a háttérbe vonultunk, de ha kellett aktívan segítettük a fiatalok munkáját. A bent maradásért vívott mérkőzésre elkísértük Senáékat Szegedre, de ez már csak hirtelen fellángolás volt. A csapat körül kialakult "amerikanizáció" miatt ritkábban látogattuk az Oláh Gábor utcai sportcsarnok lelátóit. 1999-2000: Az erőszak árnyékában Felbuzdulva az előző évi sikereinken megújult erővel vágtunk neki a bajnokságnak. Rögtön a 2. fordulóban összehozott minket a sors a nagy riválissal, így már nyár közepén készülhettünk a derbire . Erre az alkalomra közel 35 csíkos koreográfiát készítettünk, melyen majdnem három hetet dolgoztunk. Igazán a társaság is ekkor érett össze, hiszen az egész napos munka során összekovácsolódtak a tagok. Ezen a mérkőzésen közel 3500 debreceni lehetett jelen, ami az eddigi utazásaink közül a legjobbak között szerepelt. Féltucatnyi füstbombát is bevetettünk, folytatva jó "szmogos" szokásunkat. Rögtön megtörténtek az első incidensek is, hiszen a hazai szektor mögött percekig hadakoztunk a kommandósokkal. Az év nagy eseményei közé tartozott második nemzetközi kupaszereplésünk is, mely során eljuthattunk Wolfsburgba. A mintegy 150 főnyi debrecenivel már a mérkőzés előtt akadtak gondok, hiszen a yardok 10 embert már ekkor lefogtak. Ki tudta, hogy a keltakereszt ott nem legális? A meccset mindenesetre végig szurkoltuk, köszönhetően annak, hogy csapatunk nem vallott szégyent. Itt kezdődött egy újabb barátságunk a BOYS BIELEFELD néhány tagjával. Ez a kapcsolat azóta csak tovább erősödött a két csoport között. Jóformán még haza sem értünk, máris kezdődött az újabb botrány. A Lombard elleni meccsen a klub, készülve az UEFA kupa visszavágóra leszékezte az egész északi oldalt. Persze az ülőkék idősebbek voltak mint mi, így nem igazán bírták a kiképzést. Ugra-bugrálásunk során elég jelentős anyagi kár keletkezett, melyet a már akkor "kedvelt" vezetőink feljelentésekkel, és névleges kitiltásokkal igyekeztek honorálni. Ezt a döntést nem vártuk meg és beszüntettük a működésünket. Ez néhány fordulón keresztül tartott, de beláttuk, hogy nem büntethetjük a játékosokat a vezetőség hozzáállása miatt. A visszatérésre a Kispest elleni mérkőzésen került sor, ahol koreográfia és füstök jelezték, hogy újra számolni kell velünk. Külsőségekben is történtek változások, hiszen majdnem minden tag bakancsban és bomberben tekintette meg kedvenceit. Feltűntek a kis angol mintájú zászlók is, de ezek csak a könnyebb kezelhetőség miatt lettek bevezetve. A Haladás meccset ismét füstök, valamint 15 db egyszínű rudas zászló nyitotta, plusz két alaposan berúgatott török bíró, akik másnap nemzetközi kupamérkőzést vezettek a Hódosban. A Többi találkozón csak "szmog", valamint egyszer tűz. A Gázszer meccsen alakult meg "belső" szekciónk Orange-Commando néven. Idegenben ezután folyamatosan jelen voltunk, kiemelkedik a szegedi, angyalföldi, "izraeli" kirándulásunk, mely azt hiszem örök emlék marad minden tag számára. A tavasz már januárban elkezdődött számunkra, mivel nagy unalmunkban a kosármeccseket kezdtük el ismét látogatni. Ebből inkább csak verekedések lettek, hiszen 5 perces tiszta harc alakult ki a szolnokiakkal, csupán a hatalmas arcuk miatt. A Nyíregyháza elleni meccs is valószínűleg csak az utcai eseményekről marad meg tagjainkban. Összeakadtunk a debreceni alvilággal is, felálltunk, elcsúsztunk, ennyi Zászló szerzések terén is működtünk ebben az időszakban, először az irresistibles, majd néhány vasas transzparens került a kezünkbe. A zöldekhez csak annyit, hogy maximum 10-en ha lehettünk az eseménynél, nem harmincan, ötvenen, mint ahogy azt tagjaik terjesztik. De ezt ők tudják a legjobban. Látványosság terén a tavasz sem maradt el az eddig megszokottaktól, hiszen a Nyíregyháza, Diósgyőr, Újpest, Fradi ellen is készültek élőképek. Különösen szép volt a Ferencváros elleni koreográfia, mellyel az addigi sikeredző Garamvölgyi Lajos születésnapja előtt tisztelegtünk. Készült még egy látvány a magyar-román kézi meccsen is, mely a tiszai katasztrófával foglalkozott, sok ember elismerését kiváltva. Erőszak terén az idegenbeli mérkőzések alkalmával akadtak ismét problémák. Verekedés Békéscsabán a helyi szurkolókkal (igen hosszú ütközet a sötétben mely során a kivezényelt karhatalmi erők néhány tagja is "elcsúszott"), valamint összetűzés magyar kupa meccsen az In-kal zsoldosaival, melyet egy sima kiesés is színesített. A fontosabb meccsek elteltével kicsit leültünk, ami érezhető volt az idény végéig. Nem törődöm hangulat uralkodott, amit igazán a játékosoktól vettünk át. 2000-2001: A rémálmok időszaka Még el sem kezdődött a bajnokság, máris problémák adódtak, mégpedig az új edző személyében. A vezetőség megtett egy olyan lépést, amivel elég sok szurkoló unszimpátiáját váltották ki. Megkérdeztek minket is, elmondtuk a véleményünket ezek után az ellenkezőjét cselekedték. Mondhatni teljesen logikusan. Mindenesetre mi bizalmat szavaztunk az új trénernek, mondván induljon tiszta lappal. Az eredmények viszont nem jöttek, így elég sokan elhagyták az Oláh Gábor utcai stadion lelátóit. Csoportunk is kicsit visszaesett, de a fontosabb mérkőzéseken megjelentünk. Kiemelkedett a Vasas elleni idegenbeli találkozó, ahol történetünk legnagyobb verekedését produkáltuk. A hosszú ütközethez viszont nem sok közük volt az angyalföldieknek, akik utána elég rendesen verték a mellüket. Mindent elárul, hogy a visszavágón nem képviselték magukat. Második legnagyobb botrányunk is ekkor történt. Talán mindenki emlékszik még a mezőberényi eseményekre. Aki ott volt, az tudja, hogy mekkora buli volt, hiszen a csoport nagy része a gyűjtőben sínylődött közel három napig. J Itt debütált legnépszerűbb dalunk is (Csak a LOKI!) amit rengeteg ember énekel teljes átérzés nélkül. Pedig a dalnak külön története van, (busz, cella, szabadulás) amit csak az ott jelen lévők tudhatnak igazán. Új kedvenceket is találtunk a Békés - megyei rendőrök személyében, akik igen lelkesen lengették A.C.A.B. zászlóinkat…. Volt még egy fergeteges kirándulásunk Tápiószentmártonba, ahol a folyamatos röhögés mellett igen nehezen tudtunk dalolászni. A téli szünet alatt kicsit lenyugodtunk és energiánkat új zászlók festésére fordítottuk. Megalakult ifjúsági tagozatunk is SZ.U.D. Jugend néven és újra magára talált a SZ.U.D. Budapest is. Koreográfia csak egy készült (Birodalom Visszavág), mely nem igazán lett tökéletes, de legalább jól nézett ki. Gyenge csapatunkat Újpest kivételével mindenhová elkísértük. Legjobb talán az Üllői úti kirándulás volt, ahol a BOYS BIELEFELD tagjaival szurkoltunk megállás nélkül. Megemlítendő még a dunaújvárosi, kispesti kirándulás, ahová különvonattal jutottunk el, köszönhetően néhány nagylelkű szponzornak. Új edzőnk sem tudott csodát tenni, így mondhatni simán kiestünk az élvonalból. Persze a vezetők "elintézték", hogy bent maradjunk, de ezért cserébe végig kellett néznünk pár ezer fradista bajnoki fiesztáját. Egyetlen pozitívum, hogy csapatunk 1999 után újra kupagyőzelemmel zárta az évet. A kéziseknél teljesen más helyzet alakult ki. A többnyire fiatal játékosok mindig örültek, ha szurkolással segítettük őket pláne idegenben. Ezért "elslattyogtunk" Bécsújhelyre, Békéscsabára, Győrbe, Orosházára. A kupadöntő után pedig együtt mulattunk kedvenceinkkel. El kell mondanunk, hogy a csoport többsége jobban szereti a lányokat, mint a beképzelt zsoldos futballistákat, akik még arra sem képesek, hogy idegenben kijöjjenek hozzánk. 2001-2002: Megfogyva bár, de törve nem Rövidke szünet után, újdonsült kedvenceinknél nyitottuk a bajnokságot. Már az előző szezonban akadtak gondjaink az ETO-sokkal, de ezek nem voltak számottevő incidensek. 2001 őszének első fordulójában viszont utcai összecsapásunk pontot tett a semleges időszak végére. A csapatnak idén sem ment valami csodálatosan, ennek ellenére majdnem minden hová elkísértük őket. Kivétel az FTC stadion. Viszont kétszer voltunk Bordeuxban, eljutottunk Szombathelyre, Zalaegerszegre, Sopronba, Kalocsára. Időközben a vezetőkkel kialakult konfliktus nem igazán kedvezett a lelátói hangulatnak, így a játékosokat néha síri csend fogadta. A Fradi elleni hazai mérkőzésen fordult elő az, hogy a második félidőt néma csöndben tekintettük végig. A szikra két kitiltott társunk, valamint a szolidaritási sztrájk miatt robbant ki. Az idősebb szurkolók és a B-közép tagjai egyre többet képzeltek magukról és minket a csapat ellenségeivé tituláltak. A "főnökök" nem voltak hajlandóak leülni tárgyalni velünk, egyetlen kivételt az új tulajdonos Szima Gábor jelentette. Meglepődve hallgatta, hogy mit miért csinálunk. Többi kedvencünk persze teljesen más megközelítésből adta elő a dolgot, saját oldalukra fordítva az eseményeket. Hiába a pénz nagy úr. A megkezdett sztrájkot mindenféleképpen szerettük volna folytatni, de a B-közép alattomos emberei nélkül. Ennek köszönhetően kivonultunk a jobb oldalra, közel hatvanan. A kivonulás nem ment a legsimábban, hiszen rögtön az első alkalommal összeverekedtünk a rend éber őreivel két szurkoló társunk kiemelése miatt. Mindenesetre azt mondjuk, hogy az oldalra való kitelepülés sikeres volt, mivel itt csak saját magunk lehetünk, csőcselék és bohócok nélkül. A Vasas meccsen már elég jól nyomtuk, volt minden, ami szem-szájnak ingere. Ezen a találkozón egy szórólapot is kiadtunk, melyben összefoglaltuk a sztrájkkal kapcsolatos tudnivalókat. 2002 elejétől újra visszatértünk a helyünkre és szurkolásunkkal segítjük csapatunkat. Januártól pedig kapható az ultrák hivatalos kiadványa PlaySZ.U.D. néven, mely a debreceni mozgalom fejlődését szolgálja. Zárszó: A jövővel kapcsolatban csak annyit, hogy folytatjuk a megkezdett utat és büszkén hirdetjük csapatunk iránti hűségünket. Csoportunk nevét tovább öregbítjük, városunk és hazánk szeretete vezérel minket mindörökké. Elérhetőségeink: szivtiprok2@mailbox.hu reggio@rette.net Levelezési cím: Nagy Balázs Debrecen Szoboszlói u. 30. fszt. 1 4031